Most kivételesen szombat reggel mentünk Bódvalenkére, ezért később kezdtük játszós-házalós körutunkat. Nóra néninél (a Waldorfos varázsgarázsban) nagyon kedves fogadtatásban részesültünk: tiszteletünkre a gyerekek kitakarítottak. Igyekeztünk szombaton a sok gyerekes családokkal kezdeni, mivel egyik önkéntesünk csak aznap tudott maradni. Próbáltuk az időnket pontosan beosztani, mert tudtuk, hogy sok a gyerek, sok a ház és nem szerettük volna, ha valakire nem maradna idő. Viszont a korai sötétedés ellenünk játszott, így nagyon sok család maradt vasárnapra. Szerencsére sikerült mindenhova eljutnunk és szinte mindenkivel (csupán 4 család nem fogadott) tartalmas játékidőt töltenünk. Nagyon kedvesen fogadtak minket gyerekek és felnőttek egyaránt. Kicsit nehezebb volt néhány családtól eljönni, sok helyen a kicsik nem szívesen adták ki a kezükből a játékot, és olykor-olykor jól jött a szülők együttműködése a játékok elpakolásában. Nagyon érezzük, hogy mekkora öröm az eszközök használata a gyerekek számára. Sok esetben tapasztaljuk, hogy nem az életkoruknak megfelelő játékot választanak, hanem könnyebbet (természetesen nem tudatosan). Jó néhányuk figyelme nagyon rövid idejű, kapkodva az összes játékot ki akarja próbálni. Ez még csak a harmadik hétvége volt, hogy házról házra mentünk egyénileg játszani a gyerekekkel, ellenben sok-sok kis csodát élünk meg velük együtt, és apró fejlődés is tapasztalható náluk (pl hihetetlenül jól emlékeznek a játékokra és azok szabályaira, illetve sokszor elhiszik, hogy akkor is játszhatnak, ha nem tépik ki más kezéből). Talán az egyik legnagyobb öröm, hogy egyre több édesanya kapcsolódik be a játékba és fedezi fel a számára is ismeretlen társasjátékokat.