Már majdnem egy hete, hogy hazajöttunk Bódvalenkéről, de még egy blogbejegyzéssel tartozunk – jobb későn mint soha!

Ez alkalommal két tényező is segített bennünket, az emberi és a természeti: 6-an, azaz hatan! voltunk és későn sötétedik. Hárman már péntek délután leutaztunk és még aznap este eljutottunk két családhoz, másnap kora reggel pedig újabb három ember kapcsolódott be a munkába. (Közülük két ember új volt, ők is nagyon hamar feltalálták magukat és megtalálták a közös hangot a gyerekekkel.) Ezért végre nagyon sok időt tudtunk minden családnál eltölteni, nem kellett annyira figyelnünk az időre. Így a legtöbb helyen majdnem egy órát töltöttünk.

A legutóbbi alkalommal elkezdett vasárnapi egyéni oktatást is nemcsak folytatni, hanem bővíteni is tudtuk. Elsősöket is meghívtunk, összesen 18 gyereket, akik közül 17-en (azaz egy híján 18-an – csak hogy lássék, hogy matekot is korrepetáltunk...) el is jöttek.

A családokkal eltöltött idő és a vasárnapi egyéni órák jó egyensúlyt teremtettek.

Vasárnap délben fáradtan, de elégedetten indultunk vissza Budapestre, luxus körülmények között, mert hogy ez alkalommal két autó is rendelkezésünkre állott az utazáshoz.