Itt a jó idő, így végre (azon kívül, hogy nem kell fűteni) az udvaron játszhatunk a gyerekekkel. Ezen a hétvégén kevesen voltunk, így, már szombat este elkezdtük a tanulást. Ami, azért is jó, mert több időt tudunk egy- egy gyerekre fordítani és több gyerekkel is tudunk tanulni.

Szerencsések voltunk, mert megint jött velünk egy új önkéntes � 

Hétvégén Nórával, a waldorf pedagógussal megint tudtunk találkozni. A gyerekek meg is mutatták mekünk a kis táskákat, amiket ők maguk csináltak.

Úgy érezzük, egyre közelebb kerülünk a gyerekekhez, egyre jobb barátok leszünk, ami csodálatos! Nincs annál jobb érzés, mint amikor futnak elénk, nyakunkba ugranak, vagy megfogják a kezünket és úgy szólítanak barátom!

Köszönjük ...

Tegnap jöttünk el Bódvalenkéről. Ma már úgy érzem, visszamennék.

Pénteken késő délután érkeztünk meg Lenkére és miután egy kicsit megpihentük az utazást, rögtön

szétszóródtunk és elmentünk a családokhoz. Én ez előtt sose önkénteskedtem, fogalmam se volt,

hogy igazából a résztvevők hogyan állnak majd hozzá, de ez a „csapjunk a lecsóba” érzés nagyon

pozitívan érintett. Tényleg azért vagyunk itt, hogy minél több időt töltsünk el a gyerekekkel. Ezt azért

írom ilyen meglepődötten, mert sajnos találkozunk olyan önkéntes munkákkal, amik tényleg a profit

miatt csinálják és nem törődnek ilyen szinten a dolgukkal.

Első találkozás gyerekekkel nagyon pozitív csalódás volt. Azt gondoltam nagyon neveletlen

gyerekekről lesz ...