2017. jan 23.

2017 első hétvégéje, egy új önkéntes tollából

írta: Újgyerektábor Bódvalenke
2017 első hétvégéje, egy új önkéntes tollából

Tegnap jöttünk el Bódvalenkéről. Ma már úgy érzem, visszamennék.

Pénteken késő délután érkeztünk meg Lenkére és miután egy kicsit megpihentük az utazást, rögtön

szétszóródtunk és elmentünk a családokhoz. Én ez előtt sose önkénteskedtem, fogalmam se volt,

hogy igazából a résztvevők hogyan állnak majd hozzá, de ez a „csapjunk a lecsóba” érzés nagyon

pozitívan érintett. Tényleg azért vagyunk itt, hogy minél több időt töltsünk el a gyerekekkel. Ezt azért

írom ilyen meglepődötten, mert sajnos találkozunk olyan önkéntes munkákkal, amik tényleg a profit

miatt csinálják és nem törődnek ilyen szinten a dolgukkal.

Első találkozás gyerekekkel nagyon pozitív csalódás volt. Azt gondoltam nagyon neveletlen

gyerekekről lesz szó, de ahhoz képest pont annyira amennyire a gyerekek szoktak lenni szülők

közelében. Persze, szülők nélkül több dolgot megengednek maguknak. Voltak olyan családok ahol,

szebben köszönték meg a dolgokat, amiket kaptak, mint akármelyik gyerek, akikkel eddig

foglalkoztam.

Személy szerint nehezen jegyzem meg a neveket alapból, de hála a többiek ebben már sokkal

tájékozottabbak és akármiben a segítségünkre vannak.

A hideg ellenére estig jártunk házról-házra. Volt ahova nem engedtek be, valamilyen indok miatt

abban az időpontban, de nem hagytuk annyiban és később felkerestük megint.

Mindegyik család örül az érkezésünknek és vannak, akik vendégeskednek is.

Össze-vissza írok, mert igazából se eleje se vége nem lenne a szövegemnek mennyire nagy élmény

volt számomra, és hogy mennyire érdemes a mi kis csapatunkba tartozni (igen, remélem, sok

alkalommal tudok menni).

Felejthetetlen mikor megkapjuk az első ölelést, az első puszit, az első alkalmat mikor kimondják a

nevünket, hogy megjegyezzék. Mosolyukat mikor megyünk és egy kis sírást mikor elmegyünk.

Mindezért megéri, hogy látod, a te odaadásodból fejlődik egy csemete.
Szólj hozzá