2019 januárja - Újult erővel, lelkesedéssel és újabb projekt ötletekkel felvértezve indultunk megszokott hétvégi játszós-tanulós bódvalenkei utunkra. Az ünnepek kavalkádja után, visszatérve a jól bevált rendszerhez, házról házra jártunk, s játszottunk a gyerekekkel, beszélgettünk a szülőkkel - feszített tempóban, mivel pénteken késő délután sikerült csak megérkeznünk, és mint mindig, most is szerettünk volna mindenkinél elegendő időt eltölteni. Talán a menetrend pontosságán még van dolgozni valónk, bár a probléma több önkéntessel is megoldódna... Gyertek hát ! S jöttök is :

Az idei év első hétvégéjén - nagy örömünkre - egy új önkéntes csatlakozott hozzánk. Reméljük egyre többen leszünk �
Jöjjön egy saját élményes beszámoló a januári hétvégéről egy kedves új önkéntestől, Polettől:

Ez volt a második alkalom, hogy Bódvalenkén volt szerencsém járni. Először az egyetemi csoportommal látogattunk ide, hogy megnézzük hogyan működik a helyi Waldorf tanoda. A mostani élmény jóval behatóbbra sikerült, így, hogy 2 teljes napom volt bepillantani a falubeli emberek életébe. Mindig meghat, amikor azt tapasztalom, hogy hozzám képest szerényebb anyagi körülmények között élők mennyire befogadóak és odaadóak tudnak lenni és készek megosztani azt a keveset is amijük van. Ezt itt is így tapasztaltam, az első pillanattól otthon éreztem magam, akárhova mentünk. Mindenhol úgy éreztem barátként fogadnak minket. Első este együtt látogattunk el az egyik sokgyerekes családhoz, így nagy volt a nyüzsgés, mondhatni egyből a mély vízbe, de nem éreztem magam mégsem leterhelve, inkább élveztem az új élmény intenzitását. Sokáig fent maradtunk, készültünk a következő napok eseményeire, ki-ki hogyan tudta kivenni a részét, mindannyian tüsténkedtünk valamivel. Másnap igyekeztünk minél több családhoz eljutni, hiszen minden kisgyermekes családnál számítottak ránk. Én Péter oldalán látogattam a családokat, akik mind érdeklődőek és nyitottak voltak, így könnyű volt az együttműködés. Kifejezetten élveztem a velük való játékot és olvasást. Nagyon jó élmény volt számomra, hogy a gyerekek őszinte érdeklődést mutattak a fejlesztő játékok iránt, és észrevétlenül, mégis nagyon hatékonyan voltak képesek együtt tanulni velünk. Ez igaz a kicsikre és nagyobbakra egyaránt, számomra néha meglepő módon érdeklődőek voltak, nem kellett külön erőfeszítést tenni, hogy a figyelmüket fenntartsuk. Különösen a nagyobbaknál láttam biztató példákat arra, ahogyan saját elmondásuk szerint szeretnének fejlődni egy-egy dologban, például nyelvet tanulni, és kérik is az önkéntesek segítségét ebben. Vasárnap is folytattuk a családok látogatását, ekkor az egyik háznál,arra láthattam példát, hogy figyelemzavaros gyerekeknek különösen nehéz a helyzetük, ha a szülő nincs olyan helyzetben, hogy extra támogatást nyújtson a fejlődésében. Összességében nagyon jó élmény volt, alkalmat biztosított sok minden átgondolására, jó lehetőség volt valamit tenni másokért önerőből, és cserébe részesülni a szeretetükből, és külön öröm, hogy megismerhettem a csudajófej önkénteseket �

Mi is örülünk neked, Polett! �

A hétvége plusz élményét egyik Skype-önkéntesünknek, Erzsinek köszönhetjük, akinek közreműködésével egy 12 karton darabból összeállítható, 34 cm átmérőjű földgömböt kaptunk (köszönjük, Casparus kiadó) a lenkei gyerekeknek. Ezen kitűnően lehet mutogatni a gyerekeknek, hogy mi a különbség egy ország és egy földrész között, mitől föld-közi a Földközi tenger, miért arra ment Columbus, amerre, miért előttem van észak, hátam mögött dél stb. Szóval mindazt, ami  történelem, irodalom vagy bármi kapcsán felmerül jóval azelőtt, hogy elkezdenének földrajzot tanulni.

Szombat este végeztük el a földgömb összeállítását két hetedikes gyermek, valamint két önkéntes együttműködésével.