Ezen a hétvégén 6 önkéntes vett részt a bódvalenkei tevékenykedésben. A csapat egyik fele a karácsonyi ajándékok - azaz családi fotók - elkészítésében, másik fele pedig a fejlesztő játékos együttlétben segédkezett. Emellett jutott időnk egy kiscsoportos tanóra megtartására is. Sőt mi több...elindult a tanulós pontok beváltása is.

Marcival és Gyurival már péntek délután elkezdtük a családok látogatását és a játekot a gyerekekkel. Azt gondolom, hogy szuper csapatként működtünk és sikerült úgy ütemeznünk és koordinálnunk a foglalkozásokat, hogy egy nagyon produktív hétvégét hagytunk magunk után. Hála Marci szervezőképességének, gördülékenyen tudtunk haladni egyik házból a másikba. :) Gyuri  - aki ugyan már járt Bódvalenkén, de most először játszott a gyerekekkel - új játszótárs lévén nagy érdeklődést keltett a gyerkőcök körében. Mindemellett rendkívül segítette a közös munkát, hogy szuperül kezelte a helyzeteket és mindenkivel megtalálta a közös hangot. Köszi Gyuri!

1-2 család kivételevel sikerült eljutnunk a tervezett házakba,s mindenhol tartalmasan és hasznosan telt a közös időtöltés. Nagy örömünkre szolgált, hogy sok helyen tudtunk egyszemélyes figyelmet nyújtani a gyerekeknek (pl. hangos olvasás egy önkéntessel) , ugyanakkor szinte sehol sem maradt el a közös játék (pl. közös kártyaparti).

Mindeközben a másik csapat a fotós brigádot képviselte. Jan a berlini egyetem operatőr szakos hallgatója volt a fényképészünk, Massih a rendező, jómagam pedig a házaló. Nem is tudtam, hogy fel-alá járkálásban így el lehet fáradni:)

A fotózást a családok különbözőképpen fogadták. Volt aki kimondottan örült neki, volt aki csak a gyerekeket szerette volna lefényképeztetni, volt aki nem szerette volna egyáltalán.  Minden kérést tiszteletben tartottunk, nagyon köszönjük a lenkeiek őszinteségét.

A hétvége kiemelkedő és megható pillanatai közé tartozott a szombat este, amikor az egyik helyi asszony megtanított minket babos tésztát főzni, valamint egy másik család invitálására csatlakozhattunk a közös zenés esti programjukhoz. Gyönyörű hallgatókat (lassú, szomorú hangvételű dalok) hallhattunk, s együtt táncoltunk, énekeltünk a helyiekkel.

Azt gondolom, hogy ez a hétvége egy újabb fontos lépés volt a kapcsolatépítésben. Mind a bódvalenkeiek és az önkéntesek, mind pedig az önkéntesektársak között.

Clau és Tolmi

(Miskolc-Budapest vonaton írva)